A fogszuvasodás fogorvosi szemszögből

A fogorvosok elsősorban a táplálék postresorptiv hatását vizsgálják, melyhez felhasználhatóak a fogászaton szerzett gyakorlati tapasztalatok. Ez a hatás elsősorban a fejlődő fogazaton manifesztálódik, a már kifejlődött és mineralizálódott zománc (egyébként sem bizonyított) anyagcseréje nem befolyásolható jelen ismereteink tükrében a szervezet általános anyagcseréjén keresztül, ez fájdalmat okozhat.

A táplálék hatása a fogazatra

Postresorptiv úton befolyást gyakorol a táplálék a száj miliőjére, tehát a fog közvetlen környezetére (pl. a kiválasztott nyál összetételében bekövetkező változások révén). A táplálék postresorptiv hatása a fogorvosi vizsgálatok szerint is, közvetlenül a fejlődő fogszövetek szerkezetét és mineralisatióját befolyásolja. A táplálkozás befolyása alatt áll egyrészt e szövetek szerves mátrixának termelése, másrészt az ásványi sók lerakódása a már meglevő mátrixban és a fájdalmat csillapítani kell. Ezért — a jó, szuvasodással szemben ellenálló fog képződése érdekében, a fogászati ajánlások szerint — optimális táplálkozást kell nyújtani a fejlődő szervezetnek a matrixképződés idején ugyanúgy, mint a fogak mineralisatiójakor.

A tejfog képződése

A tejfogak mátrixképzése részben az intra-, részben azonban már az extra- uterin életben zajlik le. A maradófogakat illetően is ez a helyzet — azzal a különbséggel, hogy a postnatalis életben képződött mátrix mennyiségileg jóval felülmúlja az intrautérin életben képződött zománc- és dentinalapanyagot, ezt vizsgálja a fogorvos.

Mindenképpen postnatalisan képződik és mineralizálódik minden tej- és maradó-fogon egyaránt a zománc lég felszínesebb rétege. Ezért a fogazat szempontjából sokkal nagyobb fontosságot kell tulajdonítanunk a megszületett gyermek, mint a terhes nő adaequat táplálkozásának.

Eldöntetlen viszont az a kérdés, mennyiben befolyásolja a terhes inadaequat táplálkozása az egyes fogcsírák kezdeti (a legtöbb maradófogat illetően is az intrauterin életben lezajló) differenciálódását, más szóval, fejthet-e ki az elégtelen táplálkozás a kialakuló fogcsírákra oly kedvezőtlen hatást, amelyet később semmi módon nem lehet reparálni. E lehetőség nem kizárt, bár semmiféle bizonyíték nem szól mellette a fogászat. Más szempontból viszont eminenter fontos a terhes kielégítő — mégpedig mennyiségi és minőségi szempontból egyaránt optimális — táplálkozása, ennek szükségessége apránként a legszélesebb tömegekben is tudatossá vált.

A fogászati fejlődés

A fogak intrauterin fejlődése általában védetten, zavartalanul folyik, az anyai szervezet a magzat részére esetleg saját maga kárára is biztosít mindent, amire szüksége van. Példa erre az éhínség idején születettek gyakorlatilag normális testsúlya, az anya osteomalaciája stb. A fog csiszolatán könnyű felismerni a határt a méhen belül és a méhen kívül képződött rétegek között, amelyet élesen mutat az ún. újszülötti vonal (linea neonatalis). Lényegesen nehezebben biztosítható az újszülött és a csecsemő optimális táplálása, ennek fiziológiásán az anyja emlőjéről kellene történnie.

Az anyatejben fajspecifikus fehérjét fogyaszt a csecsemő, melyet nem pótol semmiféle azonos térfogatban azonos összetételre és kalóriára beállított tehéntejből készülő keverék sem, amely egyébként kielégítő tápláléka az egészséges csecsemőnek. Hogy az emlőről szopásnak bármilyen előnye volna a fogazatnak a szávai szemben ellenállóvá alakulása szempontjából, nem ismeretes. Statisztikai adatok szerint kevesebb ama gyermekek tejfogain a szuvasodás, akik kb. féléves korukig anyatejet szoptak, mint az ennél rövidebb (valamint hosszabb!) ideig szoptatottakon. Hiányzik a lefejt anyatejet fogyasztottakkal való összehasonlítás, ami a szopás előnyét bizonyíthatná.